feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások:

Ulrik levele – Winny Karácsonya – Karácsonyi mese

Ulrik levele – Winny Karácsonya – Karácsonyi mese bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Ulrik levele – Winny Karácsonya – Karácsonyi mese

Winny csak forgolódott az ágyában aznap éjjel. Ez felettébb szokatlan volt, hiszen köztudomásúan gondtalan éjszakái vannak azoknak, akiknek jó a lelkiismerete. És Winny-nek mindig jó volt a lelkiismerete, hiszen szilárdan hitte, hogy mindent a legjobban csinál.
De most tanácstalan volt. Ez is felettébb szokatlan volt. Winny mindig tudta, mit tegyen. Most azonban Ulrik levelén rágódott. Úgy érezte, valami óriási átverés húzódik meg a dolgok mélyén.

’Gyanús az ügy. Igen gyanús. … Ha Polly, vagy Hodge adta volna a levelet, szemet sem haboznék kijelenteni, hogy gazság van készülőben…. De Ulrik nem olyan. Annyira rendes és becsületes, hogy az már fáj. … De akkor miért nem írta meg kerek perec, milyen eseményre szól a meghívás?!’ -morfondírozott álmatlanul Winny.
’Most elmenjek, vagy ne menjek el?!’

Ugyanis a levél, melyet Ulrik a pláza bejáratánál a kezébe nyomott, egy meghívás volt, de az igen szófukar fajtából:

Ha jól akarod érezni magad remek emberek társaságában,
feltétlenül találkoznunk kell holnap 5 órakor a kultúrház előtt. Ulrik

Másnap a suliban végig szemmel tartotta Ulrikot, hátha árulkodó nyomait találja az ügynek, de semmi. Délutánra már hangyák mászkáltak a gyomrában. Otthon tanácstalanul meredt a tükrébe és még mindig nem tudta elhatározni magát.

’Na, ez már nevetséges. Odamegyek és kész! Ha valami átverés, egyszerűen mindenkinek a szemébe nevetek megvetően és hazajövök.’ –találta ki végül és még egy darabig próbálgatta a tükör előtt a legalkalmasabb megvető szembenevetést. Miután ezzel meg volt elégedve, némi jól titkolt aggodalommal lement a kultúrházba.

Amikor megérkezett, egy aggódó tekintetű béka várt rá nyugtalanul toporogva a havas úton.

-Kösz, hogy eljöttél…–kezdte, de elcsuklott a hangja – Gyere.

Winny követte Ulrikot a kultúrházba, de csodálkozva megtoppant, amikor a nagyterembe léptek. Tele volt emberekkel. Halk karácsonyi zene szólt és kellemes mézes süti illat lengte be a helyiséget. Az asztaloknál különféle korú emberek szorgoskodtak.

-Gyere, Winny, ide üljünk –vezette Ulrik egy üres székhez a meglepett nyuszi lányt.
-Ajándékokat csinálunk karácsonyra. Segíts te is. –és Winny kezébe nyomott egy félig kész plüss nyuszit. Winny vonakodva munkához látott. Rövidesen arra cammogott Edmund bácsi egy bögrével és egy gőzölgő kannával a kezében.
-Teát, Winny-kém? Nagyon finom gyümölcsös és mézes –kérdezte kedvesen.
-Igen, az jó lesz. –nyögte ki Winny csinos hosszú fülei hegyéig vörösen zavarában.

A tea finom aromája azonban hamarosan elnyomta kínos feszengését és hamarosan azon kapta magát, hogy tetszik neki a plüss nyuszi készítés. Minden nyuszi más és más ruhát kapott, Winny szabadjára engedte a fantáziáját és mindent, amit ő maga szívesen viselt, rábarkácsolt a keze alól kikerülő jószágokra. Később már önfeledten nevetgélt az idős hölgyekkel, akik saját
készítésű csemegéikkel kényeztették a szorgoskodókat.

Mikor befejeződött a serény munka, rendet kellett csinálni. Winny ösztönösen a kabátjáért nyúlt, és fogalmazni kezdte a legmegfelelőbb kifogást, mert a takarításba valahogy mindig vészesen belebetegedett. Hirtelen azonban megváltozott a csinos kis ábrázata és halált megvető hősies tekintettel felkapott egy seprűt. Ulrik döbbenetében elejtette a tálcahalmot, amivel a konyhába indult. A zajra Winny felkapta a fejét és édesen Ulrikra kacsintott.

 

Meseíró: Keszthelyi Jutka

Hozzászólások lezárva