feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások:

Winny karácsonya – Karácsonyi kívánságlista

Winny karácsonya – Karácsonyi kívánságlista bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Winny karácsonya – Karácsonyi kívánságlista

Winny karácsonya – Karácsonyi kívánságlista

-Mi a csuda ez a kaparászás ilyen korán reggel? Ki nem tud aludni ezen a békés vasárnapon?–bosszankodott Winny félálomban.

Amikor azonban a zaj nem akart megszűnni, kipattant az ágyból és a hangforrás keresésére indult azzal a szándékkal, hogy jól megmondja a magáét a zajongónak. Csakhamar meg is lelte az illetőt, ahogy kipillantott az ablakon. Az öreg hód, Edmund takarította lapátjával a havat az útról. Winny már fogalmazta is magában a csípős
megjegyzést a hajnali hólapátolással kapcsolatban, amikor egyszerre elakadt a szava.

Hó! Hát leesett az első hó! Csuda jó lesz hógolyózni Ulrikkal a kertben. Már, ha az öreg el nem söpri onnan is ezt a gyönyörű fehérséget. Miért nem tudja abbahagyni és csendben élvezni a szállongó pelyheket?

Ezzel a gondolattal Winny felkapta magára a meleg téli cuccait, a csinos, rózsaszín szőrmés sapkáját és a hozzáillő kesztyűit és már ott sem volt. Ismét elfelejtkezve a köszönésről, majd fellökte az öreg Edmundot, amint keresztülloholt a szépen félrehordott hóhalmon Ulrikék háza irányába. És nemsokára hallani lehetett az önfeledt kurjongatást, amint a gyerekek játszottak. Később egy forró tea mellett már a közelgő karácsonyról folyt a szó.

– Ulrik, te megírtad már a Jézuskának, milyen ajándékokat szeretnél? Én már majdnem készen vagyok a listámmal.

Kicsit hosszúra sikerült, most próbálom eldönteni, mik azok, amik ráérnek a szülinapomig. Imádom, amikor a karácsonyfa alatt tele van minden az én ajándékaimmal.

– Én még nem értem rá levelet írni. Előbb még azt kell kitalálnom, én mit adok a többieknek
karácsonyra.- felelte Ulrik.
– Nem hiszem, hogy olyan nehéz azt a pár dolgot kitalálni. Egy kis rajz a felnőtteknek, attól
mindig meg vannak hatódva. Csoki a haveroknak, mert az mindig bejön. És ennyi.- vonta
meg a vállát Winny.  -Több munka kitalálni, mit vegyek fel Szentestére…Szeretnék csinos
lenni a fényképeken.
-Szerintem ajándékot adni legalább olyan élvezetes, mint kapni. –közölte Ulrik határozottan
és némi rosszallással a hangjában.

Hiszen tudta ő, hogy Winny kicsit önző és leginkább csak magára gondol, de a karácsony neki is többet kellene, hogy jelentsen ennél… És az utóbbi időben egyébként is kezdett egészen szerethető módon viselkedni…

-Jaj, Ulrik! Ez olyan tanító bácsisan hangzott. És amúgy is, ki mindenkinek akarsz ajándékot adni? Talán az öreg Edmundnak? Neki bizony vehetnél egy hangtompítós hólapátot, ha már itt tartunk. -kacagott Winny a saját remek ötletén.
-Nos, igen. Az öreg Edmundnak és az idős klub többi tagjának. És, ha nem tudnád, az osztályunk támogatja a kerületi árvaházat. Nekik is kell legyen ajándék karácsonykor a fa alatt. Aztán…
-Na, ne már! Ennyi ajándékot egyik karácsonytól a másikig sem lehet összevásárolni. Sokba
is kerül és rengeteg cipekedés meg csomagolás meg miegymás… –berzenkedett Winny.
-Winny, ne légy már ilyen önző! –buggyant ki végre Ulrikból.
-Hogy mondtad? Önző? … Ha így gondolod, nincs mit mondanom. Megyek és igenis
befejezem a kívánság listámat. És abban is biztos lehetsz, jól megválogatom, kinek adok idén
ajándékot…–azzal Winny felpattant, szúrós pillantással végigmérte a sápadt Ulrikot, majd
rózsaszín sapkáját fejébe nyomva elviharzott.

Meseíró: Keszthelyi Jutka

Hozzászólások lezárva