feliratkozás: Bejegyzések | Hozzászólások:

A Karácsonyi fellépés – Karácsonyi történet – Mese gyerekeknek

A Karácsonyi fellépés – Karácsonyi történet – Mese gyerekeknek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A Karácsonyi fellépés – Karácsonyi történet – Mese gyerekeknek

Mióta az estéket a kultúrházban töltötte, Winny igen elégedetten ébredt minden reggel. Mindenki szerette őt, dicsérték a munkáját és elhalmozták finomságokkal. Ulrikkal is elsimultak a dolgok és megint a legnagyobb barátságban voltak.

Sajnos azonban valami megkeserítette a mézes süti ízét a szájában az elmúlt napokban. Ez a valami illetve valaki Polly volt. Ugyanis elkezdődtek a karácsonyi jótékonysági műsor próbái. És Polly játszotta az egyik főszerepet. Minden este ott páváskodott a kultúrházban. Kikényszerítette az ott levők elismerését. Addig forgolódott, amíg meg nem kínálták valamivel.  Addig sürgölődött, amíg meg nem dicsérték. Addig aggodalmaskodott a szerepét illetően, amíg el nem kezdtek ájuldozni, milyen tehetséges a színpadon.

-Jaj, Winny-kém, mondd, jó lesz ez a szín a jelmezemhez? Félek, nagyon otrombán mutatok benne,- nyaggatta Winny-t kényeskedve Polly minden este.
-Winny, ha tudnád, mennyire izgulok, hogy nehogy berekedjek karácsonyig. Minden reggel gargarizálok és esténként mézet eszem.- , ismételte untalan.

Winny pedig szemeit az égnek emelve füstölgött magában tehetetlenül.

’Én is el tudnám játszani a szerepét gond nélkül. Szebben is tudnék énekelni. És persze, ő nem piszkolja össze a kezét ajándékkészítéssel, nem ragacsos a mancsocskája, nincsen összeszurkálva. És a „művésznő” nem marad itt rendet csinálni a próba után. Mégis mindenki odáig van tőle.’

Az külön bosszúság volt, hogy az amúgy értelmes Ulrik sem látott át a szitán és áhítatos szemekkel követte a beképzelt Polly-t mindenhová.

-Ulrik, hozd ide kérlek azt a ruhát. Ulrik, igazítsd meg a reflektort, nem áll jól nekem, ha ebből a szögből világít. Ulrik, hoznál egy pohár vizet, teljesen kiszáradt a torkom.

És Winny azon kapta magát, hogy éjjelente arról álmodik, hogy Polly éppen énekel a színpadon és a nézőtér tele van. És akkor Polly-nak elakad a hangja.
Kimeredt szemekkel tátog, de egy hang sem jön ki a torkán. Egyre vörösödik a feje, végül megszégyenülten kilohol a színpadról. Máskor meg azt álmodja, hogy Polly kényeskedve vonul fenn a deszkákon és színpadias gesztusokkal mondja a szövegét és egyszerre csak megbotlik a jelmeze csücskében és hasra esik mindenki szeme láttára. És míg ő a ruhájába gabalyodva próbál feltápászkodni, a nézőtéren egyre nagyobb a derültség…

Persze, amikor felébred Winny ezekből az álmokból, némileg szégyelli magát, mert nem kívánja szívéből, hogy Polly belesüljön a szerepébe, hogy rosszul sikerüljön a karácsonyi színdarab. Csak azt kívánja, hogy bár ne kellene nap, mint nap a háttérből néznie, milyen lelkesen próbálnak a színészek. Irigyelte őket. Tudta, hogy csak magának köszönheti, hogy kimaradt ebből a jó kis mulatságból, mert, amikor a tanár megkérdezte, ki akar szerepelni, ő fellengzősen azt mondta, még csak az kéne…

Így most minden este figyelte, ahogy gyakorolják a többiek a szerepüket. És már az egész darabot kívülről fújta, de feleslegesen. És lassan minden elkészült. Készen voltak az
ajándékok, a díszlet az előadáshoz, került óriási fenyőfa a nagyterembe. Winny is segített feldíszíteni. Egyszóval elkészültek. Már csak izgatottan várta mindenki a nagy napot.

Meseíró: Keszthelyi Jutka

Hozzászólások lezárva